Judyta Katr miniinterjú

Mi volt az a pillanat, amikor először érezted, hogy írni szeretnél?
Mindig voltak ötletcsírák a fejemben, de egyiket se éreztem elég erősnek ahhoz, hogy pár legépelt oldalnál több legyen belőlük. A lökés akkor jött, amikor egy nap úgy ébredtem, hogy végre van két karakterem, akiből többet nézek ki, mint egy-két jelenet. Csak egy érzés volt, de valami elkezdődött. Az íráshoz végül két dolog adott igazán nagy löketet. Egyrészt az akkori munkám sok jövés-menést igényelt, így kimondottan jó kikapcsolódás volt ülni és írni szabadnapokon vagy munka előtt. Másrészt ott állt mellettem Réka barátnőm, aki a mai napig motivál, de közben ő a legnagyobb kritikusom, az első olvasóm is. (Innen is köszönöm neki!)

Milyen napszakban szeretsz leginkább írni?
Korai pacsirták táborát gyarapítom. Képes vagyok akár ötkor felkelni, hogy csendben és nyugalomban írhassak. Ilyenkor pörög az agyam a legjobban, és jó érzéssel tölt el a nap folyamán, hogy már írtam, így nem azon kattog a fejem, hogy le kéne ülni végre alkotni valamit.

Inkább tervezel előre, vagy írás közben alakul a történet?
Is-is. Amikor az alapötlet megszületik, csak leülök és írok, viszont a regény nagyjából 1/4-énél kénytelen vagyok megállni, és nekiállni tervezni. Mivel karakterközpontú vagyok, jellemzően a szereplőimből indulok ki, de azért így is van, hogy menet közben alaposan meglepnek. Minden készülő regényemhez van egy füzetem, amibe jegyzetelek, de volt már olyan, hogy annyi információt gyűjtöttem össze, hogy kénytelen voltam Excelbe felvinni őket. xD

Mi az a tevékenység, ami teljesen feltölt az írás mellett?
A túrázás. Imádom a természetet járni, tájakat felfedezni. Néha benevezek egy-két teljesítménytúrára, de van, hogy random keresek magamnak útvonalakat.

Melyik író volt rád a legnagyobb hatással?
Galsworthy és a Forsyte Saga. Nem is maga a történet alakulása, hanem az író gondolkodásmódja, és az, miként látja és mutatja meg a karaktereit. A kedvenc leírásom a szerzőtől, amikor a regényben az ürühúson keresztül bemutat három generációnyi Forsyte-ot, és vele együtt a változó angol társadalmat. Tanítani kéne. 😀

Ha szeretnél még többet tudni Judytáról, olvasd el a bemutatkozását is! 🙂